Szerinted sem igazságos, hogy gyerekek jövőjét gúzsba köti a család anyagi helyzete, a szüleik sorsa, vagy épp a szülők hiánya?

Azt hiszed, nem tudsz ezen változtatni? Úgy érzed, nincs elég pénzed, erőd, energiád, hogy mások rossz helyzetén javíts?

Pedig egyszerű! Különösebb erőfeszítés nélkül, apró lépésekben is elkezdheted. Megmutatjuk a legegyszerűbb lehetőségeket.

A világmegváltás első 4 apró lépése

1. Keress egy szervezetet, amelyik hátrányos helyzetű gyerekeken segít. Pécelen már van ilyen: a Varázskulcs Közösség.
2. Kövesd az interneten, olvasd, lájkold és oszd meg a Facebook bejegyzéseket, hogy minél több támogató rátaláljon!
3. Adj abból, amiből Neked is bőven van! Gondold végig, hogy rendelkezel-e olyasmivel , amivel a közösség munkáját, a gyerekek vagy családjuk sorsát megkönnyítheted. Mi lehet ez?

• Ingyenes vagy kedvezményes szolgáltatás abból, amit a hétköznapjaidon nyújtasz.
• Ingatlan, terem, szoba, pálya stb., aminek használatát időnként vagy rendszeresen lehetővé tudod tenni.
• Tudás, amellyel rendelkezel, és amit megoszthatsz a szervezet önkénteseivel, a gyerekekkel vagy szüleikkel annak érdekében, hogy fejlődjenek.
• Hasznos tárgyak, amik segítenek a gyerekeknek a fejlődésben: jó állapotban lévő fejlesztő játékok, társas játékok, építő játékok, gyerek könyvek stb.

4. Vegyél részt az adománygyűjtésben! Erre is többféle lehetőséged van.

• Ajánlj potenciális támogatókat, hozd össze velük a közösséget!
• Oszd meg a Facebookon, küldd tovább adománykérő bejegyzéseinket!
• Tedd ki adománygyűjtő edényeinket saját szolgáltatási helyeden, és győzd meg az ügyfeleidet, hogy érdemes akár egy kis összeggel is segíteni a gyerekek esélyeinek javítását.

Ismerj meg minket, légy részese a varázslatnak!

Ha már eldöntötted, hogy megteszed az első lépést, keress minket az alábbi elérhetőségeken!

varazskulcskozosseg@gmail.com, +36 30 475 1552, http://varazskulcs.blog.hu, www.facebook.com/varazskulcskozosseg

Ha önkéntesként csatalkoznál, ide kattints! >>

Ha a támogatás lehetőségei bővebben is érdekelnek, ide kattints! >> 

Már attól is különleges, mert ez volt az első. Az első tanévünk első évzárója. Hogy nekünk, önkénteseknek mit jelentett, azt hamarosan egy önkéntes találkozón fogjuk átbeszélni. Az évzárón viszont a gyerekektől igyekeztünk megtudni, hogy is telt nekik velünk, ez az év.

A visszaemlékezést segítettük az előző alkalommmal a tanév során vett témák átismétlésével játékos, pecsétgyűjtős foglalkozáson. Az évzárót pedig egy kis vetítéssel nyitottuk meg, amelynem felidéztük a legjobb kézműves foglalkozásokat (a télűző maszkok, a lámpások vagy a kisautók készítését), a különleges programjainkat (lovarda, retro buszozás, kirándulás a tónál, táncház és farsangi kitelepülés, a szomorú király mesejáték) és a tanult témákat (zöldség-gyümölcs, búzából kenyér, időjárás, évszakok, hónapok, közlekedés, zene, hangszerek).

Ezután meg is beszéltük, mik voltak a kedvenc témák és programok, és azt is, hogy miről tanulnának legszívesebben. A tengeri állatok, kutyák, cicák így biztosan sorra kerülnek következő évben. A beszélgetős rész egy füllentős játékkal folytatódott, amivel azt szerettük volna kipróbálni, hogy felnőtteknek és gyerekeknek mennyire sikerült megismernünk egymást. Nos a játék végén inkább az derült ki, hogy sok barátság és szeretet kapcsolat alakult ki köztünk, hiszen a gyerekek két állításából legtöbbször az bizonyult füllentésnek, amikor azt mondták: nem szeretnek valakit. Aztán jöttek a kitüntetések. Mindenkinél megbeszéltük, ő miben a legjobb, és az került a kitüntetésre. Lett legszorgalmasabb matematikus, legjobb lóbarát, legjobb környezetből és legjobb napsugár is. Kortárs önkéntesünk, aki pedig a szomorú királyt alakította mesejátékunkban, elnyerte a legjobb király címet.

Következett az évzáró legfontosabb része, a "bizonyítvány" osztás. A gyerekek egy olyan személyre szabott oklevelet kaptak, amelynek a hátulján egy egyéni értékelés volt, benne a megtapasztalt jó tulajdonságaik, a dolgok, amelyekben különösen ügyesnek bizonyultak, és azok a dolgok is, amiken érdemes változtatniuk, hogy nekik jobb legyen, illetve amitől együtt jobban érezhetjük magunkat. Ettől a résztől féltünk a legjobban, mert a legtöbb gyereknek volt egy sűrűn teleírt oldala, és attól tartottunk, hogy nem bírják majd végigülni, meghallgatni a többiekét. Nos ettől nem kellett volna félnünk, mert nagyon is érdekelte őket. A sajátjuk és a másiké is. Még az a 2-3 gyerek is visszajött a terembe, akik a beszélgetős résznél elunták magukat. Figyelmesen végighallgatta mindegyikük az értékelést, és bízunk benne, hogy megérezték belőle a támogatásunkat, szeretetünket, és hogy ez is segít majd nekik a következő tanévben továbblépni a megkezdett úton.

A foglalkozás végén jött a jól megérdemelt játék, amihez már az egyik anyuka is csatlakozott önkéntesként. Az ötletekből kifogyhatatlan Vera néni a számháború mintájára olyan játékot hozott, ahol a homlokunkra erősített lapokról közlekedéshez kapcsolódó képeket kellett felismerni. Aztán pedig lisztabdát készítettünk lufiból és egy picit vizibombáztunk is, amíg bírtuk.

Az évzáróról készült fényképeket EBBEN A FOTÓALBUMBAN nézhetitek meg. Köszönjük a képeket Grancsai Attilának!

Az első Varázskulcs-évet ugyan lezártuk, de még nem búcsúztunk el a gyerekektől, hiszen vár ránk még egy kis tábor.  A nyár első hetében 3 napos programot szerveztünk, amelyben lesz lovaglás, meseterápiás foglalkozás, kis és nagy kirándulás, kézműveskedés.

Ha szeretnél ennek a lelkesítő folyamatnak a részese lenni, csatlakozz hozzánk önkéntesként! A csatlakozás lehetőségeiről ITT olvashatsz. Ha szabadidővel nem, de mással szívesen támogatnál, ehhez ITT találsz segítséget.

Megköszönjük, ha megtisztelsz minket a figyelmeddel. Olvasd blogunkat, kövess minket a Facebookon, és vidd hírünket ismerőseid körében! Ha így teszel, azzal is segítesz növelni hátránnyal induló gyerekek esélyeit egy teljesebb, boldogabb életre.

A mi gyerekeink között is vannak, akik annyira motiváltak, hogy még egy péntek délutáni foglalkozáson is hajlandóak leülni az asztalhoz egy felnőttel játékosan vagy komolyan tanulni. Egy részüknek az (is) lelkesítő ilyenkor, hogy csak rájuk irányul a figyelem. De többségükkel sokszor kell küzdeni, engedni-megfogni, alkudozni, ígérgetni, szigorúan nézni stb. Aztán bevezettük motivációs rendszerünket: a foglalkozáson való viselkedésért Jóság kuponokat lehet kapni, amit összegyűjtve kisebb, majd nagyobb ajándékra lehet beváltani. Már ezzel a lépéssel is sikerült közelebb jutni a célhoz: hogy minden hozzánk járó gyereket a fejlettségi szintjének, szükségleteinek megfelelően fejlesszünk alkalomról-alkalomra. Ám ezután is volt, akit a Jóság kupon se érdekelt, vagy annak ellenére is folyamatosan küzdeni kellett a figyelméért, együttműködéséért.

Az iskolás keretekből akkor léptünk ki igazán, amikor egyik önkéntesünk, Vera néni elhatározta, hogy a májusi hónapot a közlekedés, járművek, közlekedési szabályok témájának szenteljük, méghozzá nem is akárhogyan. Az összesen három alkalommal egy-egy vetélkedő zajlott, ahol csapatokban kellett feladatokat megoldani pontokért és a végén kis ajándékért. Közben a gyerekek megismerték a különböző járműveket, a közlekedési szabályokat, a táblákat, a lámpák-zebrák-átkelés fontos háromszögét. Megtanultak csapatban küzdeni, és majdnem mindenki kipróbálhatta magát vezetőként is. Még az olyan kisebbek is, akik tavaly ősszel megszólalni sem mertek a többiek előtt. (Még több kép a közlekedési vetélkedőről a Facebookon) Az utolsó ilyen foglalkozást egy másik önkéntesünk, Margó szervezésében egy izgalmas buszos kirándulás koronázta meg. A gyerekekért egy piros retró busszal érkeztünk, és utaztunk velük egy órát, míg a foglalkozásaink helyszínén már készült a közlekedési akadályverseny.(Képek a gyereknapi foglalkozásról a Facebookon) Ezeken a foglalkozásokon is kellett asztalhoz ülni, gondolkozni, feladatokat megoldani, új ismereteket megjegyezni. A gyerekeket - kisebb kitérőket azért engedve - könnyebbben rá tudtuk venni a tanulásra, mint eddig bármikor.

Aztán ott volt a Szomorú király mesejáték. (Képek a Facebookon) Ezt azért találtuk ki, mert a rossz idő miatt le kellett fújni a beígért lovaglást. Biztosak voltunk benne, hogy a gyerekek nagyon szomorúak lesznek. Ezért kitaláltunk egy több állomásból álló, mesei keretbe foglalt vetélkedőt, ahol a következő állomás megtalálásához, végül a megoldásig való eljutáshoz számolós, olvasós, kitalálós, rajzolós és építős feladatokat kellett megoldani. Vagyis tanultunk itt is, csak nem vették észre.

Végül eljött az utolsó "rendes" foglalkozás. Mi felnőttek szerettük volna, ha átismételjük a gyerekekkel azokat a témákat, amiket egész évben vettünk. De szinte biztosak voltunk benne, hogy ha meglátják a már ismert feladatlapokat, kirakósokat stb, azt fogják mondanki, hogy ez már volt, és unalmas. Ezért ezt is új keretbe kellett helyezni. Az egyik hozzánk hasonló, nálunk már jóval tapasztaltabb civil szervezettől, az InDaHouse Magyarországtól hallottuk, hogy ők gyakran több állomásból álló, pontgyűjtős rendszerben veszik rá a perei gyerekeket, hogy a játékot hátrahagyva, szombaton és vasárnap "tanuljanak". Ezen az ismétlős foglalkozáson az önkéntesek tehát állomásokat alkottak, ahol az elmúlt tanév témáiból kellett feladatokat megoldaniuk. Elővettük a zöldség-gyümölcs, hogyan lesz a magból kenyér, az évszakok, hónapok és időjárás, hangszerek és zene, valamint a közlekedés témáját. Sok más mellett volt zöldség-gyümölcs csoportosítás, a búzából liszt folyamatának vagy az évszakoknak, hónapoknak a sorba rakása, hangszer párosító és hangszer sudoku és közlekedési kvíz is.

Az állomásokon a gyerekek nyomdát kaptak az erre az alkalomra gyártott pontgyűjtő lapokra. Tetszett nekik, hogy ők helyezhették el a pecsétet a pontgyűjtő lapon. A feladatokat maguktól megcsinálták, mentek az egyik állomásról a másikra. Még olyanok is bekapcsolódtak, akik máskor szívesen ússzák meg valahogy a részvételt.

A siker azért egyszer sem volt 100%-os, mert mindig volt egy-két gyerek, akit így sem sikerült bevonnunk. Viszont olyan gyerek is van, akit egész eddig nem sikerült, és az új keretek között szárnyra kapott. Vagyis összességében úgy érezzük, lassan rátalálunk azokra a megoldásokra, amelyek a gyerekekneki is érdekesek, és a mi céljainknak is megfelelnek, azaz fejlesztjük velük a tudásukat, készségeiket.

Ez az utolsó, rendes alkalom arra is jó volt, hogy megkezdhessük az első tanévünk tapasztalatainak összegzését. Hogy lássuk, mi mindennel foglalkoztunk, hogyan fejlődtek a programszervezés, együttműködés, motiválás technikái. Van még hová, de látva azt, ahonnan elindultunk, és ahová egy tanév alatt jutottunk, joggal vagyunk büszkék és bizakodóak.

Ha szeretnél ennek a lelkesítő folyamatnak a részese lenni, csatlakozz hozzánk önkéntesként! A csatlakozás lehetőségeiről ITT olvashatsz. Ha szabadidővel nem, de mással szívesen támogatnál, ehhez ITT találsz segítséget.

Megköszönjük, ha megtisztelsz minket a figyelmeddel. Olvasd blogunkat, kövess minket a Facebookon, és vidd hírünket ismerőseid körében! Ha így teszel, azzal is segítesz növelni hátránnyal induló gyerekek esélyeit egy teljesebb, boldogabb életre.

Ahogy közeledik az év vége, szeretnénk még egy kicsit többet tanítani, még több élményt szerezni a gyerekeknek, hogy örömmel jöjjenek hozzánk szeptemberben is. A gyereknapi buszozás, az izgalmas közlekedési vetélkedő, a lovaglás és a júniusban hátralévő programok mind-mind ezt a célt szolgálják. És most értünk el oda is, hogy elkezdtük megszervezni az első jutalom kirándulásokat. Ezek azok az élmények, amelyekre kitartóan gyűjtögették, gyűjtögetik a gyerekek a Jóság kuponokat együttműködéssel, aktív részvétellel. Motivációs rendszerünk elindításáról ITT írtunk. Az egyik különösen jól sikerült jutalom kirándulásról önkéntesünk, Vera néni beszámolóját olvashatjátok. Norbi a Parlamentbe szeretett volna elmenni, és teljesült is ez a kívánsága, és még egy csomó más kalandban is részük volt együtt. Fogadjátok szeretettel!

Mesélnék egy kicsit a tegnapi jutalomkirándulásunkról. Norbi a Parlamentet választotta, és már nagyon várta a kirándulást. Vasárnap reggel találkoztunk az állomáson. Anyukája elmesélte, hogy Norbi alig tudott aludni, és már 6-kor felkelt, annyira izgatott volt. Az állomáson megvettük a jegyeket, elosztottuk : ) és vártuk a vonatot. A vonaton is jót beszélgettünk, és olyan komoly volt, hogy alig lehetett mosolyt csalni az arcára. A Keleti pályaudvart is jól megnézte, utána jegyvásárlás, és indultunk a metróhoz. Bár már metrózott, de izgult, mert tériszonya van. De aranyosan kijelentette, hogy itt az ideje ezt legyőzni. Úgyhogy itt is minden rendben volt. A metróaluljáróból kilépve megcsodálta az épületet, és hogy milyen nagy. Megnéztük a parlament előtti teret II. Rákóczi Ferenc szobrát, Gróf Tisza István emlékművet, a Kossuth Lajos szoborcsoportot, és beszéltünk kicsit az első felelős magyar kormányról. Megnéztük a tér elején felállított parlament makettjét, Norbi rájött, hogy az elnevezések braille írással vannak feltüntetve a bronz makett alapzatán. Utána váratlanul előkerült egy csapat díszőrség, és ott masírozott el az orrunk előtt, ráadásul ott vezényeltek nekik állj parancsot, és indulást, nagy volt a dobogás, Norbi nagyon meglepődött.

Lassan eljött a csoportunk indulási ideje, bementünk a látogatóközpontba, és Norbi alaposan megnézte az előző csoport bejutását. Nagyon izgult, hogy átjusson a kapun, mert a nadrágján vannak fém kapcsok : )). Miután bementünk minden látogató kapott fülhallgatót ez nagyon praktikus volt, sokkal jobban tudtunk figyelni az elhangzottakra. Persze lift helyett lépcsők következtek, és amit lehetett megtapogattunk. Sajnos a korona közelében nem lehetett fotózni. Az idegenvezetés olyan szinten zajlott, hogy egy gyerek is megérthette legalább 70 %-át. Mire vége lett kb. 40 perc, addigra el is fáradtak, de sok érdekességet láthattak, hallhattak. Mikor véget ért a látogatás, még megnéztünk egy kiállítást a látogatóközpontban.

Kijöttünk a Parlamentből, és rájöttünk, hogy nagyon meleg van, de eldöntöttük, hogy ha már itt vagyunk, megnézzük a Lánchidat, (kiderült, hogy nem láncokból áll), megnéztük a Klark Ádám teret, a nulla kilométerkövet, gyalog felmentünk a Halászbástyára, és mpst már tudjuk, hogy a falat védő halászokról kapta a nevét. Megnéztük a Mátyás templomot, és megtudtuk, hogy először Szent István állított ezen a helyen templomot, és hogy az utána következő uralkodók ideje alatt folyamatosan alakult, átalakult, újjáépült a templom. Ezután a várból lementünk a Széll Kálmán térre, ott kicsit lehűltünk a párakapunál, kicsit ettünk és elindultunk hazafelé a városligeten keresztül .

Persze sok mindenről beszélgettünk még a látnivalókkal kapcsolatban, és egyébről is beszéltünk a kirándulás közben. Nagyon jól éreztük magunkat, szerintem Norbi nagyon sok új információt szerzett, és úgy tapasztaltam hogy a megismert információkat, tapasztalatokat beépíti a fejébe és használja is a tudásanyagot.

Vera néni

Egy gyerek számára elképzelhetetlenül sokára térül meg a tanulásba fektetett kemény munka. Ha jól tanulsz, lesz belőled valaki - mindez rettenetesen absztrakt és távoli. Miközben bárki megérthetné, hogy tanulás helyett játszani, sokkal érdekesebb dolog. Bármennyire is igyekszünk játékossá tenni a foglalkozásainkat, bizony kilóg a lóláb. A gyerekek elég hamar rájöttek, hogy a Varázskulcsban is tanulniuk kell. És lázadtak, kiszöktek, elbújtak, alkudoztak. A büntetés nálunk szóba sem jöhetett. Más hasonló szervezetek példáiból kiindulva, kitaláltunk hát egy motivációs rendszert, amelyben az együttműködésért jutalom jár, a nem együttműködésért pedig nem jár jutalom. A bevezetés nagyon bíztatóan indult, a jelenlévő 9 gyerekből 7 megtáltosodott a lehetőségtől. Reméljük, a folytatásban is pozitív tapasztalatokról számolhatok be.

Jóság Kupon - azonnali jutalom

Aki egy foglalkozás alatt végig együttműködő, de legalábbis nagyon törekszik rá, és kisebb botlásokkal sikerül is neki, az Jóság Kupont kap. A kupon egyrészt rögtön beváltható egy kis jutalomra, személyre szabott kedvességre. Kérhetnek ölelést, puszit, rajzot, dalt vagy titkos beszélgetést egy felnőttől. Másrészt beragaszthatják a kupongyűjtő füzetükbe, ahol gyűjthetnek egy nagyobb ajándékra.

Három kupon - kézzel fogható jutalom

Három olyan alkalom után, amikor közösen együttműködőnek ítéltük meg egy gyerek viselkedését, beválthatja egy nagyobb ajándékra, ami színező, fejlesztő füzet, magazin, színes ceruza vagy kisebb játék lehet. Ezek kitalálásában kikértük a gyerekek véleményét, és még gyűjtjük az ötleteket.

Öt kupon - kirándulás

Azokat, akiknek öt alkalommal sikerült hasznosan tölteniük a foglalkozást, kis kirándulásra visszük. Ebben is kikérjük majd a véleményüket, de nekünk is vannak ötleteink. Mehetünk lovardába, autószerelő műhelybe, állatkertbe, klasszikus kirándulásra, városi sétára, gyerek koncertre, táncházba.

Az első tapasztalatok

A kuponokkal azonnal beváltható kis jutalmak közös tulajdonsága a személyes figyelem. A gyerekek ki tudják választani, milyen fajta és intenzitású személyes figyelemre vágynak. Érdekes volt látni, hogy gyakorlatilag mindegyik "jutalomnak" lett gazdája. Például a kisfiú, aki nehezen nyílik meg, nehezen teremt kapcsolatot, egy dalt kért. A kislány, aki sokszor alig hiszi el, ha hazavihet valamit (színezőt, kézműves alkotást stb), rajzot kért. A kisfiú pedig, aki titkos beszélgetést kért, azért választotta ezt, mert őt "sose hallgatja meg senki". 

Kedves olvasók! Ha valakinek kérdése, észrevétele vagy hasonló tapasztalata van, nyugodtan írja meg nekünk a varazskulcskozosseg@gmail.com címre, vagy küldjön üzenetet a Facebookon!

https://www.facebook.com/VarazskulcsKozosseg/

Reméljük, hogy májusban már az első jutalom kirándulásokról tehetjük közzé a képeket.

A foglalkozásiankat látogató gyerekek többsége nagyon kevés dícsérettel kell, hogy beérje az iskolában. Ők azok, és általában a hátrányos helyzetű gyerekek azok, akik a tanulásban való lemaradásuk, beilleszkedési, magatartási, pszichés problémáik, kulturális hátrányaik miatt rendszeresen büntetve, kirekesztve, hátrányosan megkülönböztetve vannak. Ha mindezt valamilyen csoda folytán elkerülnék, akkor is kevés jutalom, elismerés, első díj és ehhez hasonlók jutnak nekik. A pedagógusok leginkább a fegyelmezés eszközeihez nyúlnak, ha nehezen kezelhető gyerekkel van dolguk. 1/30-as felállásnál nem is nagyon marad más választásuk.

Minden gyerek, sőt mindannyian szomjazzuk az elismerést. Csak vannak, akik a hátsó sorokból indulnak a dícséretért folytatott versenyben. Az ő erőfeszítésük bár nagyobb, mégis sokszor láthatatlan. Egy idő után valószínűleg fel is merül bennük a kérdés: jónak lenni jó? Vajon megéri a befektetett energiát? És végül sokan úgy döntenek, hogy semmi értelme a küzdelemnek, úgyis mindig ők maradnak a "rosszak".

A Varázskulcs Közösségben kezdettől fogva nincs büntetés. Az újdonság varázsa egy darabig nem is tette szükségessé. Ám az utóbbi időkben meggyűlt a bajunk a gyerekek fegyelmezetlenségével. Feszegetik a határainkat, újabb és újabb cseleket eszelnek ki, amivel rászedhetnek minket, kibújhatnak a rendezett foglalkozás szabályai alól. Persze mi sem vagyunk híján a kreativitásnak, de fárasztó és sokszor haszontalan is, ha a foglalkozás jelentős részét a rábeszélés, figyelemelterelés, meggyőzés teszi ki. Ráadásul elveszi az időnket és figyelmünket azoktól a gyerekektől, akik a másik néhány rendetlenkedése ellenére is a tanulásra koncentrálnának. Velük szemben különösen igazságtalan, ha elhatalmasodik a káosz.

A témáról sokat beszélgettünk az önkéntesekkel, végül egy igen konstruktív és izgalmas beszélgetési folyamat végén egy nagyon szép motivációs rendszer látszik kirajzolódni előttünk. Részletekről majd csak akkor számolunk be, ha már megkezdtük a rendszer bevezetését, és néhány tapasztalattal is szolgálhatunk. Az alapelvek azonban már most jól látsszanak, ráadásul elég széles konszenzusra is épülnek köztünk, így komoly esélye van, hogy sikerrel járunk.

Jó viselkedésért és együttműködésért jutalom jár. Jutalom persze a dícséret is, amit folyamatosan osztogatunk nekik, ha ügyesen megoldottak egy bármilyen kicsi feladatot. Ezen kívül a mi motivációs rendszerünkben minden foglalkozás végén pici kedvesség jár, amit egy felnőttnél válthat be a díjazott. De a Jóság kuponok gyűjthetők, és később nagyobb ajándékra is beválthatók. Az ajándékok további fejlesztéshez, fejlődéshez járulnak hozzá. Ezek kiválasztásába a gyerekeknek is lesz majd beleszólásuk.

A rosszalkodás következménye büntetés helyett a jutalom hiánya. A szabályok be nem tartásának következménye pedig egy felnőttel való közös gondolkodás, beszélgetés. A szabályokat közösen gyűjtjük össze, a gyerekekkel közösen rögzítjük majd, mi számít rosszalkodásnak.

Persze mindezzel nem mi találtuk fel a spanyol viaszt. Jutalmazásra épülő motivációs, fegyelmezést szolgáló eszközök más hasonló szervezeteknél is kiválóan működnek. De fontosnak érezzük, hogy a saját közösségünkben, a beszélgetéseinken a saját rendszerünk szülessen meg, amit mindenki magáénak érez, és hitelesen tud képviselni a következő években is akár.

Az alapokat leraktuk, sőt már a jutalmazás rendszeréhez is nagyon jó ötleteket raktunk össze. Már "csak" a gyerekeket kell meggyőznünk arról, hogy jónak lenni a Varázskulcs Közösségben igenis érdemes.

Iskola után tanulni? Ráadásul pénteken? Kinek lenne kedve ilyesmihez? Nos vannak gyerekek, akikben olyan nagy az elhivatottság és/vagy kötelességtudat, hogy könnyedén rávehetők a nem is annyira burkolt tanulásra. Sőt, néhányan kérik, hogy segítsünk a leckeírásban, és kihívásnak tekintik a feladatlapokat is. De az általános inkább az, hogy semmi kedvük tanulni, és ez teljesen érthető. Ilyenkor jönnek a trükkök: a játékos fejlesztések és fejlesztő játékok.

Hogy kinek, milyen fejlesztésre van szüksége, azt az elmúlt fél évben a gyerekekről született jegyzeteinkre, a szülőktől és tanítóktól kapott információkra alapozzuk. Önkénteseink pedig - akár szakértők, akár lelkes amatőrök - újabb és újabb ötleteket hoznak a játékos fejlesztésre, hogy azoknak a gyerekeknek is tudjunk segíteni, akiknek "betűundora" van vagy "csak a szörnyeket szeretik".

Saját ötleteink mellett szerencsére az internetet is bármikor segítségül hívhatjuk, hisz az online tér elképesztő tárháza az ötleteknek, melyeket akár készen, akár átalakítva, továbbfejlesztve létre tudjuk hozni saját fejlesztő játékainkat.

Nemrég született például a betűfaló szörny, aki csak megadott sorrendben (magán- vagy mássalhangzó, illetve egy-egy szó betűsorrendjében) hajlandó megenni a betűket. Vagy itt van a számolófa, a betűparkoló vagy a számkrokodil. De a legegyszerűbb ötletek is nagyon hasznosak lehetnek. Például, amikor a vonalvezetést és a finommotorika fejlesztést úgy oldjuk meg egy feladatlappal, hogy a körvonalat vagy ceruzával kell végigrajzolni, vagy gyöngyökkel kirakni.

Ha inspirációra van szükségünk, mi ezeket az oldalakat keressük fel leggyakrabban: Gyereketető, ABC Akadémia, Okoskaland, Igazgyöngy Alapítvány - Toldi tanoda, Krokotak.

Gondolkoztam rajta, hogyan írjam meg a változást, amely végbemegy a Közösségben. Hogy kezdünk-e felnőni vagy megkomolyodni? De isten ments, hogy olyasmit sugalljak, mintha távolodnánk a gyerekektől! Hiszen éppenhogy szeretnénk előhozni vagy megőrizni magunkban a gyermeket, hogy minél közelebb lehessünk hozzájuk. Végül arra jutottam, hogy bizony egyre tudatosabbak vagyunk, miközben a szenvedély nemhogy csökkent volna, inkább nőtt a csapatban.

Kezdenek bevált technikáink lenni a felkészülésre és a foglalkozások megtartására is. Például gyűjtjük és megosztjuk egymással a legjelentéktelenebbnek tűnő tapasztalatokat is a gyerekekkel kapcsolatban, hogy mindannyian - az is, aki épp nincs ott - ismerje meg őket minél mélyebben. Így egyre inkább személyre szabott fejlesztéseket tudunk adni nekik. Egyre inkább tudjuk, mi érdekli őket, melyek a gyenge pontjaik, a "kapcsolóik", mivel tudunk nekik örömet szerezni. Elkezdtük kitanulni, pontosan melyek azok a részképességek, amelyekre az iskolai haladáshoz szükségük van, és egyre tudatosabban, egyre szélesebb eszköztárral dolgozunk ezek fejlesztésén.

Nemrég egy foglalkozáson belül bővítettük az általános ismereteiket azzal, hogy az évszakokról, hónapokról beszélgettünk. Mondtunk róla verseket, melyekről ki kellett találni, mikor játszódnak. Játszottunk évszak activity-t, vagyis el kellett játszani egy tevékenységet, a többiek meg kitalálták, melyik évszakban játszódik. A kicsik az évszakos képeket rakták sorba, a nagyobbak a hónapok neveit. A legügyesebbek pedig óriás hőmérőt készítettek, kirakták a mínusz és plusz számokat, társították hozzá a hónapokat, és hogy akkor milyen ruhában járunk. A grafomotoros képességek fejlesztéséhez a kicsiknek hóemberes vonalvezetőt vittünk, a nagyoknak évszakokhoz kapcsolódó kifejezéseket kellett átrajzolni vagy önállóan leírni. Aztán megbeszéltük, kinek, mikor van a születésnapja, választhattak a sokféle torta képecske közül, és elhelyezhették abban a hónapban, évszakban, amikor születtek. Közben megtudtunk egy s mást a családjukról, örömeikről, bánataikról, miközben fejlesztettük a kifejezőképességüket, szókincsüket.

Néhányan igénylik, hogy segítsünk nekik a leckeírásban. A többiekkel mesélünk, színezünk, vagy igyekszünk megmozgatni őket valami nagymozgásos játékban. Végül mindig együtt kézműveskedünk. Az évszakokhoz kapcsolódóan téli képeket készítettünk, hópelyheket vágtunk, ragasztottunk.

A felnőttek felkészültebbek, a gyerekekben nagyobb a bizalom felénk, nyugodtabbak ők is, mi is. Kezdjük érteni, érezni egymást, és ez nagyon inspiráló, ami meg is látszik, mert nemhogy enyhülne a kezdeti szenvedély, inkább nő. Hiszen látjuk a fejlődést, és azt hogy van értelme. Az előttünk álló hosszú utat ez a sok kicsi eredmény teszi majd igazán széppé. És bízunk benne, hogy ezek a kicsik meghozzák majd a nagy eredményeket is.

Mi felnőttek is sokszor vagyunk így. Amikor nincs kedvünk a kötelességeinkhez, nem akarunk udvariasak lenni, nem érdekelnek a szabályok. Legszívesebben elbújnánk egy jó baráttal, akinek elmondhatjuk minden bánatunk. Vagy épp csak hallgatnánk vele nagyokat, egyetértésben, szeretetben.

A gyerekeknek is lehet pocsék napja. Sokszor mégsincs lehetőségük arra, hogy csak úgy elbújjanak a világ elől, hogy legyen egy barát, szülő, akivel megbeszélhetik a fájdalmukat. Az iskolában rendnek kell lenni, általában nem lehet az asztal alá bújva tölteni a tanórát. A tanítónéninek nincs ideje beszélgetni, sokszor a szülőnek sem... Marad a düh, a kétségbeesés, magány. Amelyik családban van elég idő, családtag, nyugalom, szeretet, ott van lehetőség az oldásra. Ahol ezekből hiányzik valami, esetleg több is, ott bent marad. Egy ideig. Aztán kirobban. Változatos formában. És ezekkel a kirobbanásokkal megint nem tud mit kezdeni az iskola, a magát halálra dolgozó vagy tapasztalatlan szülő.

A Varázskulcs Közösségben nem okoz gondot, ha egy gyereknek pocsék napja van. Szeretnénk megadni nekik azt, amire máshol kevésbé van lehetőségük: a figyelmet, az egyéni törődést, a valódi problémákra való koncentrálást. Ha valaki zokogva érkezik, mert inkább a dolgozó édesanyjával lenne, akkor is mindig van olyan felnőtt, aki akár egy órán keresztül beszélget, csendben ücsörög vele, vagy mesével igyekszik jobb kedvre deríteni a szomorkodót. A kis duzzogót, aki nem akar semmibe bekapcsolódni, akár a foglalkozás végéig babusgatjuk, beszéltetjük, hogy a végén vidáman tudjon hazamenni.

Persze mi sem vagyunk varázslók, sem angyalok. Nem bírjuk mi sem türelemmel a végtelenségig. Csakhogy együtt mégis azok tudunk lenni. Mert ha az egyik önkéntes belefárad, máris ott a következő, aki friss energiával és türelemmel folytatja ott, ahol az előző abbahagyta.

Nálunk belefér, hogy aznap nem tanul a szó hagyományos értelmében. Mert persze nagyon is tanul. Az érzelmei szavakba öntését, a feszültsége levezetését, és mintát kap ahhoz, hogy később a saját és a gyermekei fájdalmát is képes legyen oldani.

Ilyen lehetőségből is szeretnénk minél többet adni a gyerekeknek. Akár több gyereknek is. Ezért továbbra is szívesen látjuk az új önkénteseket. Mindig lesz, mit segíteni! Az önkéntes lehetőségekről ITT találsz információt.

Az egyik csak szaladgálna, de, ha lehet ordítva. A másik inkább az asztal alá bújna és ott is maradna. Az egyikből folyton ömlik a szó, a másik a világért sem szólalna meg. Ahány gyerek, annyiféle. Mi azonban megengedhetjük magunknak, hogy alkalmazkodjunk hozzájuk. Elejétől fogva úgy indultunk neki a foglalkozásoknak, hogy különböző igényeket kell majd kielégítenünk. Néha persze próbára tesz minket a 15 gyerek 15 féle igénye. De szerencsére lehet kisebb csoportokat, halmazokat alkotni belőlük, és ezek a halmazok ráadásul organikusan alkalmazkodhatnak az adott témához, foglalkozáshoz, és persze a gyerekek személyiségéhez is. Nemrég indultunk el ezen az úton, mutatjuk, hol tartunk.

A képen csoportmunka zajlik: közlekedési eszközöket osztunk csoportokra az alapján, hogy hol közlekednek.

Az már viszonylag hamar kiderült, hogy a tanulmányaikkal hogy állnak a gyerekek, milyen szinten érdemes bekapcsolódni a fejlesztésükbe. Jól látható, hogy ki az, akinek az alapokat kell megerősíteni. Náluk a számolást, a betűket, vonalvezetést kell gyakorolnunk játékosan. Nekik készültünk már a hangok-betűk ejtését gyakorló játékkal, nemrég különböző eszközökkel - fakockával, régi 1-2 forintosokkal, dominóval-, legutóbb pedig számolós-tapsolós-menetelős mondókával, számos-állatos kártyajátékkal gyakoroltuk a számokat.

Van egy kis csapat, ahol a betűk már tökéletesen megvannak, ám az olvasásban még vannak zavarok: a sorok követése, a mondatok értelmezése, a hasonló hangok megkülönböztetése okoz gondot. Nekik mesével, szótagszámolós, betűkeresős feladatokkal készültünk.

Aztán vannak olyanok, akik csodálatosan olvasnak, számolnak. A legtöbb, amit hozunk, unalmas számukra. Ők azért nem boldogulnak jól az iskolában, mert nem bírnak egy helyben ülni, odafigyelni, és ezzel zavarják az órát. Nekik több mozgással, a célok egyértelmű kijelölésével, egyéni beszélgetéssel igyekszünk segíteni.

Utazunk lovon, repülőn, biciklin és vonaton.

De nemcsak a tanulmányaik, hanem a habitusuk, esetleges lelki problémáik alapján is különböző csoportokat alkotnak a gyerekek. Vannak, akik csoportban is megnyílnak (extrovertáltak), mások egyénileg is nehezen (introvertáltak). Egy része a csapatnak szereti a mozgásos, hangoskodós feladatokat, másik része csak ül rémülten, ha felszabadultabbá válik a hangulat. Már látjuk, hogy habitus alapján is érdemes kisebb csoportokat alkotni, hogy mindenkiből úgy hozzuk ki a legjobbat, hogy közben jól is érzi magát.

A technikákat, módszereket folyamatosan fejlesztjük. Még az elején vagyunk, sokat kell dolgoznunk, hogy igazi eredményeket tudjunk felmutatni. A gyerekek igazi megismerése is sok feladatot tartogat még számunkra, de már szépen tisztul a kép, alakulnak a kisebb-nagyobb halmazok.

Erős alapokra lehet jó házat építeni. Igaz ez a tanulmányainkra, végső soron az életünkre is. Az iskola első évei meghatározzák sorsunkat. Azok a gyerekek, akik hátránnyal indulnak, gyorsan elveszítik az esélyt arra, hogy tovább tanuljanak, versenyképesek legyenek a munkaerőpiacon. Ezen szeretne változtatni a Varázskulcs Közösség. Az alapítók és önkéntesek péntek délutánonként szerveznek tanulást támogató, készségfejlesztő foglalkozásokat Pécelen.

Helyes ceruzafogás, mennyiségek, jobb- és baloldal ismerete, megfelelő hangképzés, koncentrációra, önálló- és csapatjátékra való képesség. Ezeknek és még több képességnek a birtokában kellene, hogy legyen egy gyerek ahhoz, hogy az iskola első két osztályát jó eredménnyel végezze el. Még az átlagos gyerekek többsége sem tudhatja magáénak mindezt, hogyan várhatjuk el azoktól a gyerekektől, akik szociálisan és kulturális szinten is hátrányokkal indulnak?

A Varázskulcs Közösségben igyekeznek ezeket a hátrányokat leküzdeni, hogy a többiekhez hasonló esélyeket teremtsenek a nehezebb terheket cipelő gyerekeknek. Sok mozgással, rajzzal, alkotással, játékkal és beszélgetéssel erősítik meg az iskolai tanulmányokhoz szükséges alapokat. Segítenek kezelni és kifejezni az érzelmeket, tágítják a gyerekek világról alkotott ismereteit. A közösségben önkéntes mentorok igyekeznek megismerni a gyerekek egyedi problémáit, legyen szó lelki vagy tudásbeli elakadásokról. A szakértőkből álló csapat egyéni fejlesztési terveket dolgoz ki, és azokon a területeken erősítik őket, ahol a legnagyobb szükségük van rá.

Az alapítókkal együtt több mint 10 önkéntes mentor készült fel szeptember folyamán arra, hogy a lehető legjobb programot dolgozzák ki a szeptember végétől érkező gyerekek számára. A támogatottakat az általános iskolai tanítókon és a Családsegítő szolgálaton keresztül érik el. Az ő ajánlásukkal kerülhetnek be az alapvetően 1-2. osztályos gyerekek a programba. Így érik el azt, hogy valóban a rászoruló gyerekek kapjanak segítséget. A Közösség ugyanis azoknak a gyerekeknek tud segíteni, ahol az anyagi lehetőségek nem teszik lehetővé a gyermek fejlesztését: nem jut pénz megfelelő tanszerekre, különórákra, speciális szakemberekre, könyvekre, kulturális programokra, de sokszor még megfelelő táplálkozásra, ruhákra sem. A segítettek köre ugyan behatárolt, a Közösség léte azonban jó másoknak is: csökkentheti a képességbeli különbségeket egy-egy iskolai osztályon belül, így kevesebb teher nehezedik a tanítókra, és több figyelem jut a többi gyerekre is.

A Közösség indulásához szükséges forrásokat az alapítók teremtették elő. Az első támogató az Önkormányzat volt, akik ingyen bocsátották rendelkezésükre a foglalkozásokhoz szükséges termet. Ám a hosszú távú működéshez erős és kitartó támogatói hálózat kiépülésében bíznak. Hiszen folyamatosan szükségük lesz taneszközökre, papírra, rajzoláshoz, alkotáshoz szükséges eszközökre, egészséges uzsonnára, segítő kezekre, tároló helyre, a gyerekek ismereteit és élményeit gazdagító programokra, szállításra. Már most is vannak néhányan, segítőkész péceli és környékbeli emberek, akik szabadidejükkel, adományaikkal segítik első lépéseiben a Közösséget. Az alapítók bíznak abban, hogy még ennél is több erő, támogató kedv van a környékbeli emberekben ahhoz, hogy velük együtt megteremtsék az esélyt a hátránnyal induló gyerekek számára egy sikeres és boldog életre.

A Varázskulcs Közösségről ezeken a felületeken lehet többet megtudni, és ugyanitt várják az önkéntes segítők és támogatók csatlakozását.

http://varazskulcs.blog.hu

www.facebook.com/varazskulcskozosseg

Az eredeti cikk beszkennelt változata INNEN letölthető.

Néhány közeli kép a gyerekekről és az önkéntesekről. Még az évnyitón készítette őket Bajnóczi Anna. Köszönjük! A többi "hivatalos" képet az évnyitóról ebben az albumban lehet végiglapozni. Vagy látogass el Facebook oldalunkra még több képért és aktuális információért!

A második igazi foglalkozáson vagyunk túl. Nem akarjuk elkiabálni, de óriási eredménynek tűnik, hogy már most sikerült kialakítanunk egy elég jól működő menetrendet, amit végig is vittünk a foglalkozáson. Ezt most röviden be is mutatjuk:

Érkezéskor kézmosással, evés-ivással kezdünk, mert a gyerekek mindig szörnyen éhesek és szomjasak.

Ezután kipróbáltuk az Agytornát. Ez a kineziológiából ismert módszer játékos gyakorlatokkal többek között a jobb és bal agyfélteke működését hangolja össze, így segíti a tanulást. A keresztező gyakorlatok még sokaknak nem mentek, és volt néhány gyerek, aki nem szeretett volna bekapcsolódni, de nagyobbrészt sikerült őket bevonni, és közben felmérni, hogy ezen a területen hol vannak hiányosságok.

Beszélgettünk aztán arról, hogy ki, milyen jót cselekedett az elmúlt héten. Mindenkit nagyon megdícsértünk minden kis jótettért. Közben azt tanuljuk, hogyan figyeljünk egymásra, és hogyan mutassuk meg magunkat a nagyközönség előtt.

30-45 perc "tanulás" következett nagyon kis csoportokban. 1-3 gyerek jutott egy önkéntesre, így valóban személyre szabott foglalkozást tudtunk tartani. Kisebbeknél játékos feladatlapokat használtunk, amelyken például vonalvezetést, logikai képességek fejlesztését tudtuk gyakorolni, de felmértük azt is, hogy állnak a színek, irányok ismeretével. Többeknél kifejezett igény, hogy a leckét nézzük át, csináljuk meg. Főleg ott, ahol ebben a szülő nem tud segíteni. Másoknál az olvasásban vannak elmaradások, ezt próbáljuk enyhíteni.

A tanulást követően választhattak a gyerekek: az udvaron játszanak vagy mesét hallgatnak. A többség az előbbit választotta, de egy kisebb csoport szívesen vette a csöndes mesehallgatást és a mese kapcsán kialakult beszélgetést. Néhányan viszont úgy döntöttek, hogy befejezik a leckét. Erre is tudtunk lehetőséget biztosítani.

Az uzsonna mindig a leginkább vágyott pillanata a foglalkozásnak. Helyi pékségektől kapunk nagyon finom péksüteményt, és az önkéntesek között is van olyan, aki szívesen készít házi süteményt. Szintén helyi vállalkozók adománya a gyümölcs és a szörp.

A foglalkozás végére pedig igyekszünk valamilyen alkotó tevékenységet betenni. Most színes falevél lenyomatokat készítettünk temperával, de egyéb alkotások is születtek szabadon.

Míg a gyerekek alkotnak, igyekszünk a szülőkkel is beszélgetni, így még több információt kapunk a gyerekek hátteréről, esetleges problémáiról. A foglalkozás során és a szülőktől begyűjtött információkat egy adatbázisba gyűjtjük. Egyrészt azért, hogy minden önkéntes egyformán jól ismerje a gyerekek problémáit és a velük elért eredményeket. Másrészt így tudunk személyre szabott segítséget nyújtani, és követni a fejlődést, korrigálni vagy megerősíteni a választott módszer(eke)t.

Szép és nehéz feladatot vállaltunk magunkra, de éppen ezért csináljuk.

Hálás, fáradt, jókedvű és az eddigieknél is lelkesebb volt a Varázskulcs Közösség csapata az évnyitó foglalkozás után. Megindító volt az első találkozás a gyerekekkel, akik a foglalkozás végén egyhangúan jelentették ki, hogy legközelebb is jönni szeretnének. Igyekeztünk is elvarázsolni őket. A tanulást teljesen mellőztük az első alkalommal, csak a játék töltötte ki a délutánt. Fontunk barátság karkötőt, mindenki kiszínezhette a saját Varázskulcsát, csocsóztunk, pókfociztunk, lepedőfociztunk, kötelet húztunk, aszfaltra rajzoltunk, mocsárjárást, Twistert játszottunk. Volt finom uzsonna szendvicsekkel, süteményekkel és szörpökkel.

 A varázslat persze sok munkából és komoly összefogásból született. Az önkéntesek mindent beleadtak az első alkalomba: süteményt sütöttek, szendvicset és szörpöt készítettek, megmozgatták a helyi vállalkozókat adományért, előkészítették és vezették a foglalkozásokat. A helyszínünk is csodálatosan "vizsgázott". Ezúttal belaktuk a Lázár Ervin Városi Könyvtár auláját, sőt az udvarát is részben. Mindenki nagyon kedves és együttműködő volt nekünk. Nagy biztonságot jelent nekünk, hogy ilyen jó helyen tarthatjuk a foglalkozásainkat.

Sokat dolgozott az első alkalom sikeréért a Szemere Pál Általános Iskola csapata is. Vezetők, tanítók és a titkárság munkatársai segítettek nekünk abban, hogy megtaláljuk, elérjük azokat a gyerekeket és szüleiket, akiknek a legnagyobb szükségük van a támogatásunkra.

Hálásak vagyunk a gyerekek szüleinek, akik bizalommal vannak irántunk. Azon leszünk, hogy megszolgáljuk a bizalmat, és segíthessünk a gyerekeiknek sikeresebbnek lenni az iskolában, kiegyensúlyozottabbnak az életben.

 A gyerekek, akik hozzánk járnak sokfélék, a legkülönbözőbb történetekkel a hátuk mögött. Többféle támogatásra van szükségük, hogy javuljanak az esélyeik a teljes életre. Van, akinek a tanulásban, másnak szocializációs képességekben, érzelmi téren, a kulturális kompetenciák elsajátításában vagy épp mindegyikben szükséges, hogy segítsünk. Szerencsére mi, önkéntesek is sokfélék vagyunk, sokféle képességgel és tapasztalattal, így tudunk alkalmazkodni a gyerekek egyéni szükségleteihez. Mert ez a legfőbb célunk: egyenként megismerni a hozzánk forduló gyerekeket, egyedi megoldásokat keresni a problémáikra, és segíteni nekik megfelelni azoknak a mindenki számára egyforma követelményeknek, amelyeket az iskolarendszer támaszt velük szemben.

Ezen a héten már kezdődik az igazi munka. Számos készség- és mozgásfejlesztő, tanulást támogató, ismereteiket bővítő játékos feladattal, játékkal, programmal készülünk a következő hónapokra. Ezekről, az eredményeinkről és tapasztalatainkról itt fogunk beszámolni.

Nagy munka vár ránk, ám az első alkalom sikere sok erőt ad hozzá. Reméltük, hogy a terveink jók, de nem számítottunk rá, hogy ennyire bejönnek. Ez csak úgy történhetett meg, hogy már az elején egész komoly összefogás alakult ki a Közösség körül önkéntesekből, segítőkből, támogatókból, együttműködőkből.

 Mindannyiuknak köszönjük, hogy velünk vannak! Bízunk benne, hogy kitart, sőt egyre növekszik a támogatók és segítők köre, hogy sokáig és lehetőség szerint több gyereknek is segíthessünk.

Még több kép az évnyitóról a Facebookon. Kövess minket ott is!

Beszélget az órán, szaladgál a folyosón, bebújik a pad alá, ha kérdezik, tanítási idő alatt eszik, énekel, dühében kiabál... Megannyi "rosszaság", ami miatt elmarasztalás jár az iskolában. Azok a gyerekek, akiknek sok ilyen van a rovásán, na ők a "rossz" gyerekek. Akármekkora türelemmel is áll hozzájuk a tanítójuk, mégis egyre erőteljesebb rajtuk a bélyeg, amit nagyon nehéz lemosni.

A Varázskulcs Közösségben lehet beszélgetni foglalkozás közben, lehet a szőnyegen hasalni, asztal alá bújni. Lesz tere a kiabálásnak, éneklésnek, szaladgálásnak, ugrabugrálásnak. Lehet festeni, pacsmagolni, de lehet durcásan félrehúzódni is. Lehet szomorúnak lenni, dühösnek és kétségbeesettnek, de kitörően jókedvűnek is.

Itt izgalmasak lesznek a feladatok. A sok összeadás és kivonás helyett kockákkal, babszemekkel és üveggolyókkal játszunk. Rajzolunk, ragasztunk, gyurmázunk, alkotunk, énekelünk, táncolunk. Lesznek vendégeink. Még idén lehet kutyát és hangszert is simogatni, de a többi még legyen meglepetés. :-)

Nálunk nem a gyerekek kapnak házifeladatot, hanem a szülők. De nem kell megijedni, nem lesz nehéz! Arra szolgál, hogy a szülők is tudják, mivel foglalkozunk, hogyan haladunk.

Mi így tanulunk majd. Hogy ők is lehessenek "jobbak". Iskolai mércével mérve is.  

Európában egyébként vannak olyan állami iskolák, ahol rendszerszinten is lehet "rosszalkodni". Például Finnországban. IDE kattints, ha szeretnéd tudni, mlyen ott egy iskola!

Lehet, hogy nem is a gyerekeket kellene megváltoztatni, hanem az iskolát?

Az első felhívásunk közzététele óta velünk, alapítókkal együtt több mint 15 ember határozott úgy, hogy önként és rendszeresen támogatja a Varázskulcs Közösség munkáját, segíti a hátránnyal induló gyerekeket, hogy boldogabbak és eredményesebbek legyenek. Még nagyobb öröm, hogy az újonnan csatlakozott önkéntesek számos értékes tapasztalattal, készséggel gazdagítják Közösségünket, miközben a Közösség által támogatott gyerekeknek ajándékoznának nem keveset a szabadidejükből.

Szeptember 2-án tartottuk az első önkéntes találkozónkat, ahol kiderült, hogy nagyon hasonló értékrenddel és vágyakkal, elkötelezettséggel és elszántsággal indulunk neki ennek a nagy kalandnak. Természetes kételyeinket őszintén meg tudjuk osztani a csapattal, és támogatni tudjuk egymást azok eloszlatásában.

Szeptember 30-án tartjuk a Varázskulcs Közösség évnyitóját, ami inkább egy gyereknapra, mint egy iskolai évnyitóra hasonlít majd, de a részletek egyelőre maradjanak titokban. Addig meg kell győznünk az érintett gyerekek szüleit, hogy gyermekeiknek érdemes a foglalkozásainkra járni, közösen meg kell terveznünk az októbertől induló foglalkozások részletes programját, adományként iskolaszereket és kreatív foglalkozásokhoz szükséges eszközöket kell gyűjtenünk, és szükség lesz egy tároló helyiségre, ahol az eszközeinket folyamatosan tarthatjuk, az újonnan érkező adományokat gyűjthetjük. Vagyis van feladat bőven, de egy erős csapattal magabiztosan tudunk nekivágni a megvalósításnak.

Itt az idő, hogy Te is csatlakozz. Legyél egy jó történet részese! Az önkéntes lehetőségeket ITT, az adományozás lehetőségeit ITT találod.

Minden gyerekben megvan az esély egy sikeres és boldog életre. Ám vannak, akiknek segítségre van szüksége ahhoz, hogy jó eredménnyel végezzék el az iskolát, kedvük és tehetségük szerint továbbtanuljanak, megválaszthassák, mivel szeretnének boldogulni az életben. Ha szeretnél esélyt adni hátránnyal induló gyerekeknek, csatlakozz önkéntes segítőként a Varázskulcs Közösséghez!

Szeptembertől induló foglalkozásainkhoz elsősorban olyan mentorokat keresünk, akik szívesen foglalkoznak 1-2. osztályos gyerekekkel. Szakmai tapasztalat előny, de nem feltétel. Az önkénteseket minden esetben felkészítjük, támogatjuk. Az első önkéntes találkozó szeptember 2-án lesz a péceli Lázár Ervin Városi Könyvtárban.

További részleteket az Önkénteseknek szóló menüpont alatt találsz.

Ha tudsz valakit, akit érdekelne ez a lehetőség, küldd el neki ezt a letölthető szórólapot!

Szeretettel várunk csapatunkba!

A beszélgetéseken és tervezgetésen túl immár a hivatalos szervezetté válásunk is megtörtént. Létrehoztuk a Varázskulcs Egyesületet, amelynek alapítását július 21-én jelentettük be a bíróságon.

Ebben a hangulatos, világos és barátságos teremben tartjuk a foglalkozásainkat szeptembertől. A Polgármesteri Hivatal támogatásának köszönhetően ingyen használhatjuk majd. Sőt a Lázár Ervin Városi Könyvtár igazgatója azt is megengedte, hogy igény szerint birtokba vegyük a könyvtárat és az aulát is.

A teremben van puha szőnyeg a hempergéshez, heverészős mesehallgatáshoz, asztalok és székek az alkotáshoz, tanuláshoz. Már nagyon várjuk, hogy gyerekzsivajjal teljen meg.