Gondolkoztam rajta, hogyan írjam meg a változást, amely végbemegy a Közösségben. Hogy kezdünk-e felnőni vagy megkomolyodni? De isten ments, hogy olyasmit sugalljak, mintha távolodnánk a gyerekektől! Hiszen éppenhogy szeretnénk előhozni vagy megőrizni magunkban a gyermeket, hogy minél közelebb lehessünk hozzájuk. Végül arra jutottam, hogy bizony egyre tudatosabbak vagyunk, miközben a szenvedély nemhogy csökkent volna, inkább nőtt a csapatban.

Kezdenek bevált technikáink lenni a felkészülésre és a foglalkozások megtartására is. Például gyűjtjük és megosztjuk egymással a legjelentéktelenebbnek tűnő tapasztalatokat is a gyerekekkel kapcsolatban, hogy mindannyian - az is, aki épp nincs ott - ismerje meg őket minél mélyebben. Így egyre inkább személyre szabott fejlesztéseket tudunk adni nekik. Egyre inkább tudjuk, mi érdekli őket, melyek a gyenge pontjaik, a "kapcsolóik", mivel tudunk nekik örömet szerezni. Elkezdtük kitanulni, pontosan melyek azok a részképességek, amelyekre az iskolai haladáshoz szükségük van, és egyre tudatosabban, egyre szélesebb eszköztárral dolgozunk ezek fejlesztésén.

Nemrég egy foglalkozáson belül bővítettük az általános ismereteiket azzal, hogy az évszakokról, hónapokról beszélgettünk. Mondtunk róla verseket, melyekről ki kellett találni, mikor játszódnak. Játszottunk évszak activity-t, vagyis el kellett játszani egy tevékenységet, a többiek meg kitalálták, melyik évszakban játszódik. A kicsik az évszakos képeket rakták sorba, a nagyobbak a hónapok neveit. A legügyesebbek pedig óriás hőmérőt készítettek, kirakták a mínusz és plusz számokat, társították hozzá a hónapokat, és hogy akkor milyen ruhában járunk. A grafomotoros képességek fejlesztéséhez a kicsiknek hóemberes vonalvezetőt vittünk, a nagyoknak évszakokhoz kapcsolódó kifejezéseket kellett átrajzolni vagy önállóan leírni. Aztán megbeszéltük, kinek, mikor van a születésnapja, választhattak a sokféle torta képecske közül, és elhelyezhették abban a hónapban, évszakban, amikor születtek. Közben megtudtunk egy s mást a családjukról, örömeikről, bánataikról, miközben fejlesztettük a kifejezőképességüket, szókincsüket.

Néhányan igénylik, hogy segítsünk nekik a leckeírásban. A többiekkel mesélünk, színezünk, vagy igyekszünk megmozgatni őket valami nagymozgásos játékban. Végül mindig együtt kézműveskedünk. Az évszakokhoz kapcsolódóan téli képeket készítettünk, hópelyheket vágtunk, ragasztottunk.

A felnőttek felkészültebbek, a gyerekekben nagyobb a bizalom felénk, nyugodtabbak ők is, mi is. Kezdjük érteni, érezni egymást, és ez nagyon inspiráló, ami meg is látszik, mert nemhogy enyhülne a kezdeti szenvedély, inkább nő. Hiszen látjuk a fejlődést, és azt hogy van értelme. Az előttünk álló hosszú utat ez a sok kicsi eredmény teszi majd igazán széppé. És bízunk benne, hogy ezek a kicsik meghozzák majd a nagy eredményeket is.