A mi gyerekeink között is vannak, akik annyira motiváltak, hogy még egy péntek délutáni foglalkozáson is hajlandóak leülni az asztalhoz egy felnőttel játékosan vagy komolyan tanulni. Egy részüknek az (is) lelkesítő ilyenkor, hogy csak rájuk irányul a figyelem. De többségükkel sokszor kell küzdeni, engedni-megfogni, alkudozni, ígérgetni, szigorúan nézni stb. Aztán bevezettük motivációs rendszerünket: a foglalkozáson való viselkedésért Jóság kuponokat lehet kapni, amit összegyűjtve kisebb, majd nagyobb ajándékra lehet beváltani. Már ezzel a lépéssel is sikerült közelebb jutni a célhoz: hogy minden hozzánk járó gyereket a fejlettségi szintjének, szükségleteinek megfelelően fejlesszünk alkalomról-alkalomra. Ám ezután is volt, akit a Jóság kupon se érdekelt, vagy annak ellenére is folyamatosan küzdeni kellett a figyelméért, együttműködéséért.
Az iskolás keretekből akkor léptünk ki igazán, amikor egyik önkéntesünk, Vera néni elhatározta, hogy a májusi hónapot a közlekedés, járművek, közlekedési szabályok témájának szenteljük, méghozzá nem is akárhogyan. Az összesen három alkalommal egy-egy vetélkedő zajlott, ahol csapatokban kellett feladatokat megoldani pontokért és a végén kis ajándékért. Közben a gyerekek megismerték a különböző járműveket, a közlekedési szabályokat, a táblákat, a lámpák-zebrák-átkelés fontos háromszögét. Megtanultak csapatban küzdeni, és majdnem mindenki kipróbálhatta magát vezetőként is. Még az olyan kisebbek is, akik tavaly ősszel megszólalni sem mertek a többiek előtt. (Még több kép a közlekedési vetélkedőről a Facebookon) Az utolsó ilyen foglalkozást egy másik önkéntesünk, Margó szervezésében egy izgalmas buszos kirándulás koronázta meg. A gyerekekért egy piros retró busszal érkeztünk, és utaztunk velük egy órát, míg a foglalkozásaink helyszínén már készült a közlekedési akadályverseny.(Képek a gyereknapi foglalkozásról a Facebookon) Ezeken a foglalkozásokon is kellett asztalhoz ülni, gondolkozni, feladatokat megoldani, új ismereteket megjegyezni. A gyerekeket - kisebb kitérőket azért engedve - könnyebbben rá tudtuk venni a tanulásra, mint eddig bármikor.
Aztán ott volt a Szomorú király mesejáték. (Képek a Facebookon) Ezt azért találtuk ki, mert a rossz idő miatt le kellett fújni a beígért lovaglást. Biztosak voltunk benne, hogy a gyerekek nagyon szomorúak lesznek. Ezért kitaláltunk egy több állomásból álló, mesei keretbe foglalt vetélkedőt, ahol a következő állomás megtalálásához, végül a megoldásig való eljutáshoz számolós, olvasós, kitalálós, rajzolós és építős feladatokat kellett megoldani. Vagyis tanultunk itt is, csak nem vették észre.
Végül eljött az utolsó "rendes" foglalkozás. Mi felnőttek szerettük volna, ha átismételjük a gyerekekkel azokat a témákat, amiket egész évben vettünk. De szinte biztosak voltunk benne, hogy ha meglátják a már ismert feladatlapokat, kirakósokat stb, azt fogják mondanki, hogy ez már volt, és unalmas. Ezért ezt is új keretbe kellett helyezni. Az egyik hozzánk hasonló, nálunk már jóval tapasztaltabb civil szervezettől, az InDaHouse Magyarországtól hallottuk, hogy ők gyakran több állomásból álló, pontgyűjtős rendszerben veszik rá a perei gyerekeket, hogy a játékot hátrahagyva, szombaton és vasárnap "tanuljanak". Ezen az ismétlős foglalkozáson az önkéntesek tehát állomásokat alkottak, ahol az elmúlt tanév témáiból kellett feladatokat megoldaniuk. Elővettük a zöldség-gyümölcs, hogyan lesz a magból kenyér, az évszakok, hónapok és időjárás, hangszerek és zene, valamint a közlekedés témáját. Sok más mellett volt zöldség-gyümölcs csoportosítás, a búzából liszt folyamatának vagy az évszakoknak, hónapoknak a sorba rakása, hangszer párosító és hangszer sudoku és közlekedési kvíz is.
Az állomásokon a gyerekek nyomdát kaptak az erre az alkalomra gyártott pontgyűjtő lapokra. Tetszett nekik, hogy ők helyezhették el a pecsétet a pontgyűjtő lapon. A feladatokat maguktól megcsinálták, mentek az egyik állomásról a másikra. Még olyanok is bekapcsolódtak, akik máskor szívesen ússzák meg valahogy a részvételt.
A siker azért egyszer sem volt 100%-os, mert mindig volt egy-két gyerek, akit így sem sikerült bevonnunk. Viszont olyan gyerek is van, akit egész eddig nem sikerült, és az új keretek között szárnyra kapott. Vagyis összességében úgy érezzük, lassan rátalálunk azokra a megoldásokra, amelyek a gyerekekneki is érdekesek, és a mi céljainknak is megfelelnek, azaz fejlesztjük velük a tudásukat, készségeiket.
Ez az utolsó, rendes alkalom arra is jó volt, hogy megkezdhessük az első tanévünk tapasztalatainak összegzését. Hogy lássuk, mi mindennel foglalkoztunk, hogyan fejlődtek a programszervezés, együttműködés, motiválás technikái. Van még hová, de látva azt, ahonnan elindultunk, és ahová egy tanév alatt jutottunk, joggal vagyunk büszkék és bizakodóak.
Ha szeretnél ennek a lelkesítő folyamatnak a részese lenni, csatlakozz hozzánk önkéntesként! A csatlakozás lehetőségeiről ITT olvashatsz. Ha szabadidővel nem, de mással szívesen támogatnál, ehhez ITT találsz segítséget.
Megköszönjük, ha megtisztelsz minket a figyelmeddel. Olvasd blogunkat, kövess minket a Facebookon, és vidd hírünket ismerőseid körében! Ha így teszel, azzal is segítesz növelni hátránnyal induló gyerekek esélyeit egy teljesebb, boldogabb életre.
