Már attól is különleges, mert ez volt az első. Az első tanévünk első évzárója. Hogy nekünk, önkénteseknek mit jelentett, azt hamarosan egy önkéntes találkozón fogjuk átbeszélni. Az évzárón viszont a gyerekektől igyekeztünk megtudni, hogy is telt nekik velünk, ez az év.

A visszaemlékezést segítettük az előző alkalommmal a tanév során vett témák átismétlésével játékos, pecsétgyűjtős foglalkozáson. Az évzárót pedig egy kis vetítéssel nyitottuk meg, amelynem felidéztük a legjobb kézműves foglalkozásokat (a télűző maszkok, a lámpások vagy a kisautók készítését), a különleges programjainkat (lovarda, retro buszozás, kirándulás a tónál, táncház és farsangi kitelepülés, a szomorú király mesejáték) és a tanult témákat (zöldség-gyümölcs, búzából kenyér, időjárás, évszakok, hónapok, közlekedés, zene, hangszerek).

Ezután meg is beszéltük, mik voltak a kedvenc témák és programok, és azt is, hogy miről tanulnának legszívesebben. A tengeri állatok, kutyák, cicák így biztosan sorra kerülnek következő évben. A beszélgetős rész egy füllentős játékkal folytatódott, amivel azt szerettük volna kipróbálni, hogy felnőtteknek és gyerekeknek mennyire sikerült megismernünk egymást. Nos a játék végén inkább az derült ki, hogy sok barátság és szeretet kapcsolat alakult ki köztünk, hiszen a gyerekek két állításából legtöbbször az bizonyult füllentésnek, amikor azt mondták: nem szeretnek valakit. Aztán jöttek a kitüntetések. Mindenkinél megbeszéltük, ő miben a legjobb, és az került a kitüntetésre. Lett legszorgalmasabb matematikus, legjobb lóbarát, legjobb környezetből és legjobb napsugár is. Kortárs önkéntesünk, aki pedig a szomorú királyt alakította mesejátékunkban, elnyerte a legjobb király címet.

Következett az évzáró legfontosabb része, a "bizonyítvány" osztás. A gyerekek egy olyan személyre szabott oklevelet kaptak, amelynek a hátulján egy egyéni értékelés volt, benne a megtapasztalt jó tulajdonságaik, a dolgok, amelyekben különösen ügyesnek bizonyultak, és azok a dolgok is, amiken érdemes változtatniuk, hogy nekik jobb legyen, illetve amitől együtt jobban érezhetjük magunkat. Ettől a résztől féltünk a legjobban, mert a legtöbb gyereknek volt egy sűrűn teleírt oldala, és attól tartottunk, hogy nem bírják majd végigülni, meghallgatni a többiekét. Nos ettől nem kellett volna félnünk, mert nagyon is érdekelte őket. A sajátjuk és a másiké is. Még az a 2-3 gyerek is visszajött a terembe, akik a beszélgetős résznél elunták magukat. Figyelmesen végighallgatta mindegyikük az értékelést, és bízunk benne, hogy megérezték belőle a támogatásunkat, szeretetünket, és hogy ez is segít majd nekik a következő tanévben továbblépni a megkezdett úton.

A foglalkozás végén jött a jól megérdemelt játék, amihez már az egyik anyuka is csatlakozott önkéntesként. Az ötletekből kifogyhatatlan Vera néni a számháború mintájára olyan játékot hozott, ahol a homlokunkra erősített lapokról közlekedéshez kapcsolódó képeket kellett felismerni. Aztán pedig lisztabdát készítettünk lufiból és egy picit vizibombáztunk is, amíg bírtuk.

Az évzáróról készült fényképeket EBBEN A FOTÓALBUMBAN nézhetitek meg. Köszönjük a képeket Grancsai Attilának!

Az első Varázskulcs-évet ugyan lezártuk, de még nem búcsúztunk el a gyerekektől, hiszen vár ránk még egy kis tábor.  A nyár első hetében 3 napos programot szerveztünk, amelyben lesz lovaglás, meseterápiás foglalkozás, kis és nagy kirándulás, kézműveskedés.

Ha szeretnél ennek a lelkesítő folyamatnak a részese lenni, csatlakozz hozzánk önkéntesként! A csatlakozás lehetőségeiről ITT olvashatsz. Ha szabadidővel nem, de mással szívesen támogatnál, ehhez ITT találsz segítséget.

Megköszönjük, ha megtisztelsz minket a figyelmeddel. Olvasd blogunkat, kövess minket a Facebookon, és vidd hírünket ismerőseid körében! Ha így teszel, azzal is segítesz növelni hátránnyal induló gyerekek esélyeit egy teljesebb, boldogabb életre.