Fontosnak tartjuk, hogy azok a gyerekek, akik sokszor adakozásra szorulnak, maguk is megtapasztalják az "adni jó" örömét. Hogy lássák, más is segítségre szorul, sőt van, aki nehezebb helyzetben van, mint ők. Megérezzék, hogy segíteni akkor is lehet, ha nekünk kevés van. Ennek szellemében folytattuk idén a tavaly megkezdett hagyományt. Egy időseket ápoló otthonba látogattunk, hogy elvigyük a karácsony üzenetét az ott élő idős embereknek.

A tavalyi ötletet azonban egy kicsit továbbfejlesztve idén nem csak műsort adtunk, hanem közös kézműveskedést is terveztünk a közönséggel. Az ötletet egy amerikai kezdeményezés adta. Az Egyesült Államokban lévő Seattle-ben ugyanis egy idősek otthonában nyitottak óvodát. Az elsőre furcsa megoldás kiválóan működik, mindkét generációra nagyon jó hatással van az együtt töltött idő. Erre alapozva gondoltuk, hogy jó ötlet lenne szorosabb kapcsolatba lépni az idősekkel annál, minthogy énekelünk, verset mondunk nekik. 

Nagyon egyszerű kézműves feladatokat vittünk, amit a gyerekek és az idősek együtt el tudnak készíteni. Képeslapot, papír díszt alkothattak meg, dekorálhattak kedvük szerint. De leginkább nem a feladat nehézsége miatt volt bennünk izgalom. Nem tudtuk, hogy a külső szemlélő számára picit bizony nyomasztó helyzet, a nehezen beszélő, hallásban, látásban korlátozott, nem ritkán magatehetetlen, mozgásképtelen idős emberek társasága milyen hatással lesz rájuk. Hogyan találják fel magukat ebben a nem mindennapi helyzetben a mi, nem mindig mintagyerekként viselkedő gyerekeink?

A műsor rövid volt, kedves, helyes, hangulatos. A gyerekek jobban izgultak, mint a próbákon, így a súgó szerepe felértékelődött. De ez nem vont le az ajándék értékéből. A nagy teremben tartott műsor végeztével néhány gyerek kérésére azokat az idős embereket is meglátogattuk, akiknek az állapota nem engedte, hogy a műsort meg tudják nézni. Ágyban fekvő, beteg, idős emberekhez vittünk egy kis karácsonyi hangulatot csengőszóval, énekléssel.

Közben az önkénteseink előkészítették a kézműves foglalkozást. Majd a visszaérkező gyerekeket egyesével vagy párosával egy-egy idős néni, bácsi mellé osztottuk be, megmutattuk nekik, hogyan készül a képeslap, karácsonyi dísz. Kaptak ragasztót, alapanyagokat, díszeket, csillogó filctollakat, és megkezdődött az alkotás. Innentől nem volt szükségük szinte semmilyen segítségre. A gyerekek csodálatosan szót értettek az idős emberekkel. A segítségükre voltak, ötleteket adtak nekik, beszélgettek velük. Még arra is figyeltek, hogy azok a lakók is kapjanak képeslapot, akik nem tudták saját maguk elkészíteni. Nekik a gyerekek készítettek egyet-egyet. A végén ráírták a nevüket, és el is cserélték egymással, így a gyerekek is hoztak magukkal valamit, és ők is hagytak ott valami kézzelfoghatót.

Csodás képeslapok születtek, de az igazi ajándék a találkozás volt mindkét csoport számára. Az az előítélet mentes, tiszta egymás felé fordulás, amivel a gyerekek fordultak az idős emberek felé, ők pedig viszonozták azt, nem törődve azzal, hogy kinek milyen a bőrszíne, mennyire szép a ruhája, mennyire beszél szépen és udvariasan.

A világok és generációk találkozására tett kísérletünk minden várakozást felülmúlt. Újra kiderült, hogy a félelmeket és előítéleteket mi, felnőttek ültetjük el a gyerekekben. A gyerekek ugyanis jók és bátrak, és nekünk az a dolgunk, hogy ezt erősítsük meg bennük.

Az idősek otthonában tett látogatásunk képei az alábbi fényképalbumban tekinthetők meg.

Fényképalbum: https://photos.app.goo.gl/njhMENgkUZVyP9u56

Köszönjük a lehetőséget az ESE Baczoni István Ápoló Otthonnak, hogy vendégül láttak minket. Jövünk máskor is!