Reggel fél 7-kor elvinni a kis tanítványt az iskolai korrepetálásra, jelmezt varrni, különben nem lenne mit felvenni farsangon, hétvégén vagy iskola után órákat utazni egy óra tanulásért, saját gyerek mellett tanulni egy másik gyerekkel, örülni egy ötösnek, egy szépen kerekedő betűnek, hagyni, hogy állva tanuljon, ezredszer is nekifutni ugyanannak a tananyagnak vagy elengedve a tanulási terveket "csak" beszélgetni. Az egyszerű tanuláson túl ezt is jelentheti mentornak lenni a Varázskulcs Közösségben. Minderre senki sem kötelezi őket, ám a mi csodálatos önkénteseink mégis teszik a dolgukat úgy, ahogyan szükség van rá. Egy-egy mosolyért, büszke pillantásért, ötösért, a reményért, hogy esélyt adunk ezzel egy gondtalanabb életre. Már négy tanulópárunk van, de még több gyereknek lenne szüksége erre az egyéni segítségre. Bejegyzésünkben részletesebben bemutatjuk ezt a fajta önkéntes munkát. Aki kedvet kap hozzá, várjuk jelentkezését a varazskulcskozosseg@gmail.com címen! 

A hetente egy-két alkalommal tartott csoportos, készségfejlesztő foglalkozások mellett arra törekszünk, hogy a Varázskulcs Közösségbe járó gyerekek egyéni fejlesztést is kapjanak. Ehhez olyan önkénteseket toborzunk, akik tudják vállalni, hogy hetente egy alkalommal egy-két órát tanulnak egy gyerekkel. Ezen alkalmak adnak lehetőséget arra, hogy konkrét iskolai elmaradásokat igyekezzünk az adott gyerekkel együtt pótolni.Gyerekenként változó, hogy milyen témában és milyen mértékű az elmaradás. van, akinél az olvasás-írás megy nagyon nehezen, másnak matekból van komoly elmaradása, de olyan is van, akinek olyan alapvető ismeretei hiányosak (szókincs vagy szociális képességek például), ami szinte minden területen megnehezíti a dolgát.

A mentorok a szülőkkel és az iskolával egyeztetett időpontban, általában hétköznap délután mennek a gyerekekért, de szombat délelőtti párosunk is van. Az iskolához közeli Városi Könyvtárban tanulnak, ahol a Közösség fejlesztő eszközei is elérhetők, de saját eszközöket (pl. ceruzát, gyurmát, foglalkoztató füzetet, feladatlapot, mesekönyvet) is hozhatnak, hoznak magukkal. Általában a gyerek képességeihez, szükségleteihez, érdeklődési köréhez, illetve az iskolai követelményekhez igazítják a foglalkozások tematikáját. Ehhez kaphatnak segítséget, iránymutatást, bár az eddigi mentorok erre csak a legelején tartottak igényt, hisz mind rendkívül kreatívak és lelkesek, és teljesen önállóan végzik a munkájukat. A foglalkozásokról naplót vezetünk, azaz a mentorok kis beszámolókat írnak, így egymástól is tudnak tanulni, és maguk, illetve majd a szülők számára is tudják dokumentálni az előrehaladást.

És hogy mit tanulnak? Van, akinél az ABC megtanulásához kell visszanyúlni, mert bár másodikosként már olvasnia kellene, de még az ABC-t sem tudta igazán megtanulni. Másnál matekból van folyamatos lemaradás, és mire behozná a többieket, ők már új anyagot vesznek. Így az alapokat kell megszilárdítani, megértetni vele az összefüggéseket, és utolérni a többieket. A kicsiknél a betűk írását és felismerését kell gyakorolni, a mennyiség fogalmát megértetni, szókincset, logikus gondolkodást fejleszteni. De jó eszköz a játék, rajzolás, gyurmázás, és akkor sem értékeljük kudarcként a találkozást, ha "csak" beszélgetni tudnak. Hiszen ha a kisgyerekkorban elsajátítható alapkészségekben és tudásban is vannak elmaradások, azokat ilyen játékos és kötetlen módon lehet igazán bepótolni. A beszélgetés pedig szinte gyógyító hatású. A Közösségbe járó gyerekeket éppen a hiányzó képességeik, a tanulásban való lemaradásuk, az otthoni problémák, a nélkülözés, egyszóval a "hátrányos helyzetük" miatt sok bántás éri az iskolában, illetve otthoni és belső konfliktusai idéznek elő bennük szorongást, melyeket máshol nincs lehetőségük kibeszélni.

Ki lehet mentor? Ehhez a munkához nem szükséges pedagógiai végzettség, hiszen az 1-3. osztályos gyerek tanulmányi szintjén már egy felsős vagy gimnazista diák is jól elboldogul. Ami jól jön, az az empátia, türelem, elkötelezettség és kreativitás. De persze a mentor sem kell, hogy tökéletes legyen, ér hibázni, rossz kedvűnek lenni, hisz a gyerekeknek nem angyalokra, hanem esendő, hús vér-emberekre van szükségük.

Az eredmények néha számszerűsíthetőek, látványosak, máskor nem. Örülünk az ötösnek, a tanítónéni dicséretének, ha megért egy témakört, ha magától kéri, hogy olvassunk, de örülünk, ha mesél, ha nevet, ha olyasmit tehet meg, ami az osztálytársainak természetes, de neki eddig nem volt az.

Van, hogy nem könnyű. Mentoraink tapasztalatai alapján két dologban nehéz megtalálni az egyensúlyt. Az egyik ellentét a játékos tanulás és a (száraz) tananyag elsajátítása között húzódik. Mert bár tudjuk, hogy játékosan tanulni sokkal élvezetesebb, és hosszú távon hatékonyabb is, az iskolában mégis a tananyagot - ABC-t, szorzótáblát stb. - követelik a gyerekektől, mi pedig abban (is) szeretnénk segíteni, hogy a gyerekeknek javuljanak az iskolai eredményeik. A másik feszültség belül keletkezik, ahogy egyre jobban belelátunk egy gyerek életébe, és megtapasztaljuk mennyi, számunkra alapvető dolog hiányzik belőle. És ilyenkor lépünk, lépnek túl a mentorok az eredetileg vállalt szerepükön. Ilyenkor vállalják, hogy kora reggel elviszik a gyereket korrepetálásra, hogy ünneplőt szereznek, jelmezt varrnak neki, hogy hazakísérik a tanulás után, hogy újra és újra órákat utaznak egy óra tanulásért. És nehéz látni, hogy így is mekkora ordító különbség van egy jómódú családban született gyermek lehetőségei és az övéké között. És milyen jó lenne még többet segíteni, miközben tudjuk, hogy meg kell húzni a határokat, hogy nem avatkozhatunk bele túlzottan egy család magánéletébe, hogy nem vállalhatunk többet, mint amit jó érzéssel elbírunk, hogy tudjuk csinálni sokáig, amíg csak lehet.

És hogy milyen mentornak avagy bármilyen módon hátrányos helyzetű gyerekeket segítő önkéntesnek lenni? Az érzés nagyon hasonlít a szeretethez, hisz éppúgy megmelengeti a szívünket, miközben néha elkeserít, nagyon lelkesítő, motiváló, ám néha elszomorító. Az biztos, hogy ha egyszer megérint az érzés, hogy valami igazán jót tehetsz, már nem tudod kivonni magad a hatása alól. 

Ha szeretnél mentorként vagy más feladatban önkénteskedni a Varázskulcs Közösségben, és ezzel esélyt adni hátránnyal induló gyerekeknek egy gondtalanabb életre, jelentkezz a varazskulcskozosseg@gmail.com címen. Az önkéntes feladatokról az önkénteseknek szóló oldalon olvashatsz bővebben. 

A képeken sorrendben: Bogi és Viki, Vera néni és Norbi, valamint Julcsi és Kármen. A negyedik párosunk, Erika és Vivi nemrég kezdett el együtt tanulni. Hamarosan őket is bemutatjuk.