Az egyik csak szaladgálna, de, ha lehet ordítva. A másik inkább az asztal alá bújna és ott is maradna. Az egyikből folyton ömlik a szó, a másik a világért sem szólalna meg. Ahány gyerek, annyiféle. Mi azonban megengedhetjük magunknak, hogy alkalmazkodjunk hozzájuk. Elejétől fogva úgy indultunk neki a foglalkozásoknak, hogy különböző igényeket kell majd kielégítenünk. Néha persze próbára tesz minket a 15 gyerek 15 féle igénye. De szerencsére lehet kisebb csoportokat, halmazokat alkotni belőlük, és ezek a halmazok ráadásul organikusan alkalmazkodhatnak az adott témához, foglalkozáshoz, és persze a gyerekek személyiségéhez is. Nemrég indultunk el ezen az úton, mutatjuk, hol tartunk.
A képen csoportmunka zajlik: közlekedési eszközöket osztunk csoportokra az alapján, hogy hol közlekednek.
Az már viszonylag hamar kiderült, hogy a tanulmányaikkal hogy állnak a gyerekek, milyen szinten érdemes bekapcsolódni a fejlesztésükbe. Jól látható, hogy ki az, akinek az alapokat kell megerősíteni. Náluk a számolást, a betűket, vonalvezetést kell gyakorolnunk játékosan. Nekik készültünk már a hangok-betűk ejtését gyakorló játékkal, nemrég különböző eszközökkel - fakockával, régi 1-2 forintosokkal, dominóval-, legutóbb pedig számolós-tapsolós-menetelős mondókával, számos-állatos kártyajátékkal gyakoroltuk a számokat.
Van egy kis csapat, ahol a betűk már tökéletesen megvannak, ám az olvasásban még vannak zavarok: a sorok követése, a mondatok értelmezése, a hasonló hangok megkülönböztetése okoz gondot. Nekik mesével, szótagszámolós, betűkeresős feladatokkal készültünk.
Aztán vannak olyanok, akik csodálatosan olvasnak, számolnak. A legtöbb, amit hozunk, unalmas számukra. Ők azért nem boldogulnak jól az iskolában, mert nem bírnak egy helyben ülni, odafigyelni, és ezzel zavarják az órát. Nekik több mozgással, a célok egyértelmű kijelölésével, egyéni beszélgetéssel igyekszünk segíteni.
Utazunk lovon, repülőn, biciklin és vonaton.
De nemcsak a tanulmányaik, hanem a habitusuk, esetleges lelki problémáik alapján is különböző csoportokat alkotnak a gyerekek. Vannak, akik csoportban is megnyílnak (extrovertáltak), mások egyénileg is nehezen (introvertáltak). Egy része a csapatnak szereti a mozgásos, hangoskodós feladatokat, másik része csak ül rémülten, ha felszabadultabbá válik a hangulat. Már látjuk, hogy habitus alapján is érdemes kisebb csoportokat alkotni, hogy mindenkiből úgy hozzuk ki a legjobbat, hogy közben jól is érzi magát.
A technikákat, módszereket folyamatosan fejlesztjük. Még az elején vagyunk, sokat kell dolgoznunk, hogy igazi eredményeket tudjunk felmutatni. A gyerekek igazi megismerése is sok feladatot tartogat még számunkra, de már szépen tisztul a kép, alakulnak a kisebb-nagyobb halmazok.