Minden gyerekben ott a lehetőség, hogy boldog, teljes életet éljen.

Varázskulcs Közösség

Most csak beszélgetnék

2016. november 26. - mentatea

kepatmeretezes_hu_dsc_7393.JPGMi felnőttek is sokszor vagyunk így. Amikor nincs kedvünk a kötelességeinkhez, nem akarunk udvariasak lenni, nem érdekelnek a szabályok. Legszívesebben elbújnánk egy jó baráttal, akinek elmondhatjuk minden bánatunk. Vagy épp csak hallgatnánk vele nagyokat, egyetértésben, szeretetben.

A gyerekeknek is lehet pocsék napja. Sokszor mégsincs lehetőségük arra, hogy csak úgy elbújjanak a világ elől, hogy legyen egy barát, szülő, akivel megbeszélhetik a fájdalmukat. Az iskolában rendnek kell lenni, általában nem lehet az asztal alá bújva tölteni a tanórát. A tanítónéninek nincs ideje beszélgetni, sokszor a szülőnek sem... Marad a düh, a kétségbeesés, magány. Amelyik családban van elég idő, családtag, nyugalom, szeretet, ott van lehetőség az oldásra. Ahol ezekből hiányzik valami, esetleg több is, ott bent marad. Egy ideig. Aztán kirobban. Változatos formában. És ezekkel a kirobbanásokkal megint nem tud mit kezdeni az iskola, a magát halálra dolgozó vagy tapasztalatlan szülő.

A Varázskulcs Közösségben nem okoz gondot, ha egy gyereknek pocsék napja van. Szeretnénk megadni nekik azt, amire máshol kevésbé van lehetőségük: a figyelmet, az egyéni törődést, a valódi problémákra való koncentrálást. Ha valaki zokogva érkezik, mert inkább a dolgozó édesanyjával lenne, akkor is mindig van olyan felnőtt, aki akár egy órán keresztül beszélget, csendben ücsörög vele, vagy mesével igyekszik jobb kedvre deríteni a szomorkodót. A kis duzzogót, aki nem akar semmibe bekapcsolódni, akár a foglalkozás végéig babusgatjuk, beszéltetjük, hogy a végén vidáman tudjon hazamenni.

Persze mi sem vagyunk varázslók, sem angyalok. Nem bírjuk mi sem türelemmel a végtelenségig. Csakhogy együtt mégis azok tudunk lenni. Mert ha az egyik önkéntes belefárad, máris ott a következő, aki friss energiával és türelemmel folytatja ott, ahol az előző abbahagyta.

Nálunk belefér, hogy aznap nem tanul a szó hagyományos értelmében. Mert persze nagyon is tanul. Az érzelmei szavakba öntését, a feszültsége levezetését, és mintát kap ahhoz, hogy később a saját és a gyermekei fájdalmát is képes legyen oldani.

Ilyen lehetőségből is szeretnénk minél többet adni a gyerekeknek. Akár több gyereknek is. Ezért továbbra is szívesen látjuk az új önkénteseket. Mindig lesz, mit segíteni! Az önkéntes lehetőségekről ITT találsz információt.

A bejegyzés trackback címe:

https://varazskulcs.blog.hu/api/trackback/id/tr2811999484

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása